most lelked vágyait szövöd.
Szakadékok szélén vezet életutunk,
magunk mögött hagytuk, mindazt amit tudunk.
Szegényes batyunkban létünk csonka árnya,
kilökött bolondként életvízbe mártva.
Tört agyunkban másként fordul meg a világ,
derűtestbe öltjük magunkra a ruhát.
Túlburjánzott élet megtartása nem köt,
törvénytelenségünk bohóc álruhát ölt.
Kincset rejt tenyerünk, talpunk társ vándora,
elölti szívünket a "semmink sincs" mámora.
Életszentség része minden mozdulatunk,
külvilágtól őrzi szentelt gondolatunk.
Az utazás a válasz minden kérdésünkre,
hogy ez kint vagy bent lesz, nem tudjuk előre.
Szemünk kifeszíti az éberség törvénye,
amit belerakunk, azt kapjuk belőle.
Nemtörődömségünk csak látszat valóság,
feloldott egónkban sűrített szabadság.
Ártatlanságot kell merítenünk a léthez,
s felnövünk istenünk megcsókolt kezéhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése