most lelked vágyait szövöd.
Nagyszerű terveddel, ne bántsál másokat,
miből sokat adtál,abból kapsz most sokat.
Minden szennyezettség életünknek része,
mi sötétítjük, és moshatjuk fehérre.
Minden azzá válik, amilyennek látjuk,
szívünkben lapulnak az örök szabályok.
Az alkotás vágya tenyerünkbe fekszik,
képességeinkkel a felszínre törekszik.
Szabadságunkat földi erők húzzák,
vágyerőinkből csinálnak rabszolgát.
Az anyag árnyéka álmainkra vetül,
percek ivadéka testünkre menekül.
Tudatunk alatt egész állatsereg,
azokat imádjuk, ott van a rettenet.
Leláncolt erőket tépnek fel most bennünk,
azokból fakad fel eltemetett félszünk.
Kísértések fáját hosszan kerülgetjük,
elveszett ideák hiányát szenvedjük.
Testi ingereink varázslata métely,
sebeinket sózza luciferi kétely.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése