most lelkes vágyait szövöd.
Add fel jól ismert biztonságodat,
törj és láss meg, most más utat.
Megrendítő változások árnya,
kúszik gondolataid homályába.
Kövesd a hangot, állítsd fel hídként,
dobd le a mélybe magadat önként.
Merevedett kőfalakat törhetsz,
homokvár felett őrködhetsz.
Tisztító tüzedben érzékeid égnek,
régmúlt tetteidről borzalmat mesélnek.
Akarat romok közt, sarokba szorítva,
szétporladó tested, sorsodat ordítja.
Magasra állottál, elől tolakodtál,
félelmeket látva másokat rángattál.
Fényes koronádba beakadt palástod,
mindenki szemébe bukásodat látod.
Most van itt a perce az imádkozásnak,
könnyekkel áztatva a leborulásnak.
Most szerzed a bérét a tovább lépésnek,
elülteted magját a hatalom féltésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése