Minden év novemberében, az utolsó pénteki napon "Ne vásárolj semmit"
napot tartanak. Talán nem véletlen, hogy ez a fekete pénteknek is
nevezett napon a kereskedők néhány helyen olcsóbban árulják a
termékeiket, főleg az elektromos és ruházati termékeket. A fekete
pénteknek az lenne az értelme, hogy ne halmozz semmit. Mindezt azért,
hogy elgondolkodhassunk, hogy mennyi az elég. Mi az amire tényleg
szükségünk van, és mi az amire csak másnak van szüksége, de nem nekünk.
Nemcsak a reklámok szüntelen
túlfogyasztásra való ösztönzése akadályoz meg abban, hogy valósan
felmérjük az igényeinket, hanem annak a tévképzete is, hogy a birtoklás
öröme kárpótolja hiányosságainkat. Ami elég az nem a minimális és nem a
maximális, hanem az optimális. Az elégnél nincs elegebb. Az elég az, ami
éppen akkor és ott és annyi amennyi. A fogyasztói böjt eme ünnepén
legyünk könnyedek a beszerzésben, és fajsúlyosak a továbbadásban. Ha
igaz, hogy ami kint az bent, ami fent az lent, akkor igenis a
magatartásunk picinyke hangsúlyeltolódásával, a magunk vásárlói
megszokásainak felügyeletével tudunk tolni egy kicsit a társadalmunk
értékrendjén a valódi értékek irányába. Tudunk időt szánni a
szükségletek olyasfajta kielégítésére is, ami nem a vásárlás témakörébe
tartozik. Talán az sem véletlen, hogy ez a nap az észak-amerikai
hálaadás ünnepéhez kötődik. A hála adáshoz tudatosság és bizalom kell.
Bele kell feküdnünk isten tenyerébe, ahol a dolgok elrendezése nem
arányos a küszködéseinkkel, és ahol mindenki bele teszi amije van, de
csak azt veheti ki, amire valóban szüksége van. Én így, és csakis így
akarok élni. Isten, Buddha, a tudatosság és a kegyelem tenyerén. Ide
leereszkedni félelmetes és megnyugtató egyszerre. Hirtelen sok dolgod
lesz az életfelfogásod szerkezet átalakításai kapcsán, és mégis valóban
semmi dolgod nem lesz, mint bizalomból élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése