Egy férfi írói álnéven publikáló nő, akiről idővel kiderül, hogy kora
minden partiképes, híres férfijával közeli viszonyba keveredett
hosszabb-rövidebb időre.George eredeti neve Amandine Aurore Lucile Dupin, és 1804. július
elsején született Párizsban. Édesapja katona volt, Maurice Dupin, akinek
felmenői között több kékvérű arisztokrata, sőt király is volt.
Édesanyja, Sophie-Victoire Delaborde egyszerű családból származott.
Mivel édesapja korán meghalt, a kislány gyermekkora jelentős részét
nagyszüleinél töltötte a csodaszép francia kastélyban Nohantban, ahol
mindenki azon fáradozott, hogy a lányból méltó örököst faragjon. Későbbi
műveiben előszeretettel használta ezeket a vidéki éveket, emlékeket, a
tájat, az embereket.Neveltetése fontos állomásaként 13-16 éves kora között jó nevű, híres
kolostorba küldték Párizsba, ami szintén nagy hatással volt későbbi
munkásságára. Eleinte ódzkodott a gondolattól, hogy apácák között éljen,
később viszont nagyon megszerette a kolostori életet, teljesen elmerült
a vallásos hitben és ő is apáca szeretett volna lenni. Azonban
nagyanyja erről hallani sem akart, ő más utat szánt a lánynak: egy jól
jövedelmező házasságot mondjuk, mert hát mégis csak ez volt egy
kisasszony dolga akkoriban, lássuk be. Akarata hamarosan teljesült, bár
ezt a nagymama már nem élhette meg. Sand szépségének és jó
taníttatásának köszönhetően hamarjában férjhez ment. Hitvese Casimir
Dudevant báró volt, akivel Nohantba költöztek, hogy ott kezdjék meg
közös életüket. A házasságból két gyermek is született: egy fiú
1823-ban, Maurice és egy lány, Solange 1828-ban. Gyerekek ide vagy oda, a
családi élet nem volt mindig idillikus, sőt idővel teljesen megromlott a
viszony a báró és neje között. 1831-ben a házaspár közös döntése
alapján szétváltak. George lányával együtt Párizsba költözött, míg volt férje és fia Nohantban maradtak. Mivel hivatalosan csak négy évvel
később váltak el, a nő párizsi tartózkodása amolyan bűnös romantikus
vándorlásnak minősült eleinte. Ki is élvezte a dolgot alaposan!Párizs mindig is a művészek kedvelt helye volt, egy olyan város, ahol
mindenki megtalálhatta mindazt, amit keresett: ihletet, pezsgő életet,
intellektuális közösséget, testi örömöket. Főhősnőnk is imádta a várost,
amihez teljesen új stílust választott magának: a szabad, önálló,
szexualitásában nem gátolt nő képét. Férfiruhába bújt, csizmát
húzott, szivarozott. Rengeteg híres és ígéretes költővel, íróval
ismerkedett meg, többek között Jules Sandeau-val, akivel
azon túl, hogy
szerelmi viszonyt folytattak, egy közös regény írásába is fogtak. Nem
tudom pontosan, hogy működik a társírás, nekem elég furának tűnik, hogy
egy ilyen személyes munkát, mint az írás, ketten is lehet csinálni, de
úgy fest, nekik sikerült. Elkészült a Rose et Blanche című regényük, ami
közös álnév, Jules Sand alatt jelent meg. Innen jött egyébként később a
George Sand írói álnév is. Amint megvetette a lábát Párizsban mint író
egyre több más művésszel is megismerkedett, számos közülük szeretője,
szerelme, élettársa is lett. Valaki csak napokra, valaki évekre. Rövid
liezonjai közül íme néhány: Prosper Mérimée drámaíró, Louis Blanc
politikus, Louis-Chrystosome Michel, Pierre-François Bocage, Félicien
Mallefille író, Balzac, hosszabb kapcsolatai között pedig olyan
hírességek is feltűntek, mint Alfred de Musset író, költő vagy Frédéric
Chopin zeneszerző, akivel nyolc évig alkottak egy párt. És a sornak még
nincs vége, csak az érdekesebbeket említettem.Többek között szoros baráti viszonyt ápolt Marie Dorval színésznővel is,
így a rossz pletykák szerint nem csupán a férfiak iránt érzett
vonzódást, hanem leszbikus kalandokba is keveredett. Sok-sok szerelme
mellett egyébként számtalan híres barátja is volt, Liszt Ferenc például,
de Balzackal is jóban voltak, ahogy élete végén Gustave Flaubert-rel
is. Amint sikeres és ismert író lett, egész Párizs rá szegezte
tekintetét, ő azonban fittyet hányt mindenkire és élte az életét, hol a
szerelem magaslatain, hol a pokol kínjai között. A végletek nője volt,
szeszélyes életéből pedig rengeteget merített munkáiban. Nyilván, aki
megismer minden lehetséges emberi viszonyt, kapcsolatot, érzést, az
könnyen kerek történetté tudja formálni azokat. Szabadon élt, szabadon
szeretett, mindent megtapasztalt, amit lehetett. A világ pedig tátott
szájjal figyelte, hogy már megint mit csinál, miért és mi lesz belőle.
Nem volt olyan pletyka Párizsban, ami ne úgy kezdődött volna, hogy
George Sand már megint...Pletykák és anekdoták kedvelt tárgya volt. Öltözködéseiről és
szokásairól ugyanúgy adták szájról szájra, országról országra a
szokatlanságokat, mint szerelmi életének változatosságáról. Magába a férfinembe
volt szerelmes. Vérbeli elődei közt hol törvényes, hol törvénytelen módon akadt
király is, olcsó pénzért kapható utcalány is, katonatisztek is, piaci árusok is.
Akárcsak a politikában, a szerelemben is azonosulni tudott minden társadalmi
osztállyal. De egyikkel sem ellenségesen, a békét és az egyetértést hirdette urak
és szolgák, gazdagok és szegények, egymást ellenségnek tekintő csoportok között.
A legfőbb értéknek pedig a szerelmet tudta. Magamagát példaadónak tekintette
közéleti kérdésekben is, nászágyban is. Egy időben távoli országokban is észben
tartották, feljegyezték, ki mindenki volt a szeretője. Még vetélkedtek is, ki tud
többet felsorolni ama leghíresebb férfiak közül, akik hosszabb vagy rövidebb ideig
voltak a férfinevű igéző asszony ágyastársai. Mint ahogy azt is mulatság tárgya
volt felsorolni, miféle férfiszokásokkal hökkenti meg bámulóit is, szidalmazóit is.
Vicclapok karikatúrákat közöltek róla férfiruhában, leginkább frakkban,
sétabottal, szájában vagy ujjai közt vastag szivarral. Néha szeme előtt monoklival. Rendkívül impulzív magánélete mellett remekül tudott dolgozni. Az
irodalom területén valami teljesen újat, frisset, függetlent alkotott,
könnyen és gyorsan írt, a szavak csak úgy peregtek az ujjai alatt, ami
meglehetősen jó anyagi forrásnak bizonyult a későbbiekben. Első saját
maga írt könyve az Indiana volt, ami már George Sand álnév alatt jelent
meg és hozta meg számára a sikert, az anyagi biztonságot. Könyvét nem
csupán a közönség imádta, de a kritikusokat is meggyőzte, Sand pedig
ünnepelt, elismert és gazdag lett. Ezután már nem volt megállás, sorra
írta a jobbnál jobb romantikus regényeket, történeteket. Legjobb regényeit őszinte vallomásai teszik fontos
emberi dokumentumokká. A témáiban, stílusában romantikus íróművész saját
múltjának őszinte feltárásában hiteles realista. De legreálisabb
valóságtükrözéseiben is hangsúlyozza a szélsőségeket, a szokatlanságokat, vagyis
romantikusan realista.1849-ben
megelégelte a párizsi levegőt, valami új inspiráció után kutatva vidékre
költözött a családi kastélyba, amit nagymamája halála után ő örökölt. A
váltás jó hatással volt munkásságára is, egyszerű vidéki történeteket,
elbeszéléseket kezdett írni, aminek szintén nagy sikere lett. Ünnepelt
íróként élte le élete hátralevő részét, szinte minden évben kiadott egy
újabb könyvet, amit szakadatlan lelkesedéssel olvastak az emberek. 72
éves korában Nohantban halt meg 1876. június 8-án, több napi szenvedés
után. Franciaország egyik legnagyobb írójaként gyászolta. Bátorság kell ahhoz, hogy úgy éljük az
életünket, hogy ne foglalkozzunk vele, mit mondanak rólunk. Hogy ne
bántsanak a pletykák, hogy el tudjuk engedni a gondolatot: meg kell
felelni másoknak. George Sand eldöntötte, hogy belőle nem lesz jól
nevelt feleség. Fogta magát és - bár nem valami példamutató, ahogy egyik
hírességről a másikra szállt - írni kezdett, sikeres lett, szeretője
volt, ha úgy tartotta kedve, szenvedett, örült, bánkódott és nevetett.
Egy szóval szerette az életet, amiből mindig jó nagy kanállal
merített.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése