2013. június 29., szombat

Fűvész falvédő

Füvek. Gyógyító burjánjaim. A természet gyógyító nagykövetei.Kissé zagyvára sikeredet képet mutatnak, talán rendszertelennek is tűnnek, de számomra meg van a helyük. Legalul a gyakrabban használtak, felül a ritkábban. Van olyan rekesz, ami kicsinek bizonyult, és van olyan is, ami éppen üresen áll. Kendervászon darabokra piros fonállal hímeztem a növények nevét, majd fölé zöld ágat hímeztem rajta sárga bogyókkal. Indult mindez egy aranyvesszős zsákocskával, de végül mindegyik darabra az aranyvesszőt jelképező sárga bogyó került. Már egy ideje készülök egy nagyobb háttérre varrni őket, egyszínűre, de ez a hetvenes évekbeli térelválasztó, amit a Pircsi barátnőmtől kaptam, eddig jól szolgált a célnak. Úgy áll a konyhám térrendezés szerinti "segítők" sarkában, mint egy üzenőtábla. Mindennap munkát végzek rajta, megérintem, kiveszek, visszarakok. Mozgásban tartom, mint ahogyan kell. Ők az én segítőim. Ők is. Alatta a konyhapulton, vastagfalú kerámia kancsóba szűröm minden nap, a gyógyító forró nedveiket. Most éppen a palástfű van soron...de neki nem hímeztem még meg a kis tartó rekeszét. Sem az apróbojtorjánnak. Mennyi tennivalót kíván tőlünk az élet, amíg minden olyan nem lesz körülöttünk, mint amilyennek megálmodtuk, és lám amikor meg is valósítjuk, akkor is folyton átrendezgetjük, bővítjük, szűkítjük. Hajtjuk magunkat a csodáig. Addig, amíg leesik a mások álla a szép, praktikus ötleteinktől, vagy felkopik a sajátunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése