Kreatív gyüjtőmappáim
Egy nehezen megfogható impulzus eredményével állunk itt szembe. Egy rendszerezést láthatuk. Voltak ugyanis különböző irományaim, amelyeket ide oda rakosgattam, folyton átrendeztem, szelektáltam. Három nagy csoport ezen belül is már kétségbe esve könyörgött a méltánytalanságaik miatt. Elegük volt a cipős doboz, padlás, fiók mélye, ágyneműtartó élményből. Odáig jutottak, hogy egy kézmozdulatommal utolsó útjukra szánták el magukat a szelektív papír gyűjtőben. Kidobatták magukat. Hogy ezzel aztán fél éjszakát forgolódva, engem alaposan megkínozzanak. Hogy másnap bocsánatkérően, egyenként utánuk nyúljak, és újra visszaemeljem őket az életembe. Méltó hely? A filozófia szigorlati tételeim méltó helye? Vagy az irodalom elméleti cikkeké? A tizenöt évvel ezelőtti asztrológiai elemzéseimé? Nem akarom kidobni, de megvagyok nélkülük. Nem kötődnek szorosan a mindennapjaimhoz, de ha kezem ügyébe állnának, tömören, kellemesen akkor talán örülnék. És hát nagyon kell az öröm. Az apró tárgyak istenét 
érzem a hátam mögött, ahogy a vastag táblájú padláson ragadt, utolsó három dossziémat elkezdem bevonni valami régi francia újsággal. Kívül, majd belül hozzájuk ragasztok az apró cikkekből egy egy kivágást, kis képet a pesti estből, régi nők lapjából. A lefűzhető műanyag tasakokat is, még százas kiszerelésben legalább tíz éve vettem. Most minden tasakban két-két tétel kerül. Á... élvezetes ez az átláthatóság. Persze még ilyenkor is esélyt adok a kidobásnak, és van ami él is vele. Közben mégis örülök, hogy ami van az megmarad. Főleg a munkáért, amit egy egy tétel kidolgozásába fektettem. Megsimogat egy két írás jelenléte. Olyan gondolatok ezek, amelyek nem csak akkor voltak hasznosak, hanem most is értékesek. Spinoza a szubsztanciáról, Leibnitz a monászokról, Berkley az anyagról, Hegel az abszolút szellemről Heidegger az egzisztenciáról még mindig meg tud szólítani. Tovább gondolom magam általuk, még ha nem is úgy, amivel bármelyikük is egyetértene. Fontosak. Hát ujjongani lehetne ebben a felismerésben, hogy ezek rajtam átégtek, hogy ezek engem varázsoltak, feltöltöttek elgondolkodtattak, érleltek és ennek íme, itt van az írásos dokumentuma. Ugyanezzel a szívhanggal készítem el az irodalmi írások mappakönyvét, külön fejezetet 
szentelve József Attila alkotási esettanulmányának, a költészetnapi versenyeken írt verseknek, Hamvas Bélának és lett fura módon egy humor kategóriám is. Az asztrológia már könnyebb, ott már régóta kategóriák szerint élek.Ezek a tudásanyagok papíron, ma olyanok, mint a zsebkendőn a hímzés a papír zsebkendő korában. Ki ki ítélje meg, hogy mennyire hasznosak vagy haszontalanok. Majd, hogy a hasznossági elv szükségszerűen létező szempont-e az életében. Nálam helye van a hasznossági szempontoknak. Szeretek magam is hasznos lenni, nehezen tűröm a feleslegeket, pedig néha ezekből nyerem a legtöbb ihletett. Valami rendezett haszontalanság jellemez a lét megfogható, és megfoghatatlan szintjein, és ez elégedett örömmel tölt el. Nálam legfőbb haszna az örömnek van, és az öröm mögött most az apró tárgyak rendezgető istene bujdokol.
érzem a hátam mögött, ahogy a vastag táblájú padláson ragadt, utolsó három dossziémat elkezdem bevonni valami régi francia újsággal. Kívül, majd belül hozzájuk ragasztok az apró cikkekből egy egy kivágást, kis képet a pesti estből, régi nők lapjából. A lefűzhető műanyag tasakokat is, még százas kiszerelésben legalább tíz éve vettem. Most minden tasakban két-két tétel kerül. Á... élvezetes ez az átláthatóság. Persze még ilyenkor is esélyt adok a kidobásnak, és van ami él is vele. Közben mégis örülök, hogy ami van az megmarad. Főleg a munkáért, amit egy egy tétel kidolgozásába fektettem. Megsimogat egy két írás jelenléte. Olyan gondolatok ezek, amelyek nem csak akkor voltak hasznosak, hanem most is értékesek. Spinoza a szubsztanciáról, Leibnitz a monászokról, Berkley az anyagról, Hegel az abszolút szellemről Heidegger az egzisztenciáról még mindig meg tud szólítani. Tovább gondolom magam általuk, még ha nem is úgy, amivel bármelyikük is egyetértene. Fontosak. Hát ujjongani lehetne ebben a felismerésben, hogy ezek rajtam átégtek, hogy ezek engem varázsoltak, feltöltöttek elgondolkodtattak, érleltek és ennek íme, itt van az írásos dokumentuma. Ugyanezzel a szívhanggal készítem el az irodalmi írások mappakönyvét, külön fejezetet 
szentelve József Attila alkotási esettanulmányának, a költészetnapi versenyeken írt verseknek, Hamvas Bélának és lett fura módon egy humor kategóriám is. Az asztrológia már könnyebb, ott már régóta kategóriák szerint élek.Ezek a tudásanyagok papíron, ma olyanok, mint a zsebkendőn a hímzés a papír zsebkendő korában. Ki ki ítélje meg, hogy mennyire hasznosak vagy haszontalanok. Majd, hogy a hasznossági elv szükségszerűen létező szempont-e az életében. Nálam helye van a hasznossági szempontoknak. Szeretek magam is hasznos lenni, nehezen tűröm a feleslegeket, pedig néha ezekből nyerem a legtöbb ihletett. Valami rendezett haszontalanság jellemez a lét megfogható, és megfoghatatlan szintjein, és ez elégedett örömmel tölt el. Nálam legfőbb haszna az örömnek van, és az öröm mögött most az apró tárgyak rendezgető istene bujdokol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése