Sahasrara csakra: a fejtető kereke

Az életenergia körbeért. A kígyó a saját farkába harapott. Végpontjához érkezett, ami egyben a kiinduló pontja is. A fejtető ezen legmagasabb pontján olyan erőket veszünk birtokba, amelyek alapjaiban határozzák meg létezésünk minőségét. Ez az egyéni sajátosságokat hordozó életenergia a koponyán keresztül folyamatos kapcsolatot tart fenn az egyetemes életerőkkel.Nem is csakra, inkább felszabadításra váró isteni tudatosság területe ez, ahol minden megtörténhet. Ez a hely az igazi otthonunk. Innen indul nagy utazásunk az életbe, és fejlődésünk végén ugyanerre a helyre érkezünk vissza. Az ember sok mindenre törekszik belső hajtóerőinek erőssége szerint, mégis legmélyebb célja az egység és üdvösség létrehozása. Itt a létünkért felelős életenergia elérheti az emberi képességek csúcsát. Csak a tapasztalat a megmondhatója, milyen lehet egy ilyen egységben hosszan leledzeni. Az egybeolvadás az én összeolvadása az univerzum kozmikus energiáival az emberiség kissé elfeledett képességévé vált. A megvilágosodás, mint valami nehéz gyakorlat tornyosul fölénk és széttáratja elernyedt karjainkat, mintegy kifejezve tanácstalanságunkat és segélykérésünket a láthatatlanná vált erők irányában. Pedig ahogyan mára már megtudtuk, az erő bennünk lakozik. Amint fent úgy lent, amint kint, úgy bent, keresztjét hordozzuk. A nyugalom állapotának létrehozásával, válik ez a kereszt teherből, áldott állapottá. Könnyű örömmé, amiben feloldódik a te és az én fogalma, a dolgok valódi természetének megértését adva. Ilyenkor kapcsolatba lépünk a hatalmas, korlátlan tudással.A tudással, mely sosem vész el,de mindig átalakul, és átalakulásaival, folyton keresésre ,belső és külső utazásokra kényszerít. Olyan utazásokra, amiben önmagunkat egyre jobban elhelyezhetjük a kozmikus rendszer fogaskerekeiként. Mozgásban lenni azt jelenti, hogy élni. élni azt jelenti, hogy részt venni. Részt venni azt jelenti, hogy hatni. A hatás pedig megszüli a saját ellenhatásait, ami újabb és újabb körforgások képeit vetíti elénk. Ezekben a körforgásokban tapasztalatokra, bölcsességekre jutunk.
 A korona csakra az egység és a bölcsesség központja. Megfelelő működésekor, tisztában vagyunk önmagunkkal, tudjuk kik vagyunk, és miért jöttünk. A felsőbb akaratba való hit, beépül mindennapjainkba. A Korán szerint, a középkori iszlám misztikusok a létezést fénynek tekintették. Felfogásuk szerint, az agy igen sok fényt sugároz ki. Ez az elgondolás a kereszténységben, mint a glória fogalma, és ábrázolása jelenik meg. A koronacsakra minden kultúrában azzal a fénnyel függ össze, ami egyszerre rezgés és anyag. Ezt a fénysíkot mindenkinek egyedül kell elérnie. Még a tekintélyt igen tisztelő klasszikus jógatanítások is azt hangsúlyozzák, hogy egyetlen mester sem juttathat el arra a szintre, ahol a szellem és az anyag összekapcsolódik. Az, hogy a koronacsakra szintjén az anyag és a szellem eggyé válik, azt jelenti, hogy az anyag engedelmeskedik a szellemnek. Ezen a szinten tehát az ember szellemi erejével uralja az anyagot, így a saját testét is. A koronacsakra szintjén már nem félsz, felelősséget vállalsz a saját életedért, és megbízol belső hangodban, intuíciódban.Energia színe lila és ragyogó fehér. A hetedik csakrában valójában soha nem jönnek létre zárlatok. Ez a csakra csak fejlett, vagy kevésbé fejlett lehet. A többi csakrával ellentétben a koronacsakra problémái ritkán okoznak klasszikus betegségtüneteket. Az itt fellépő zavarok inkább pszichózisban és különféle személyiségváltozásokban nyilvánulnak meg. A legtöbb embernél nyugalmi állapotban van a koronacsakra. Problémák akkor léphetnek fel, ha aktiválod a csakrát, és nem ennek megfelelően viselkedsz. Amikor a korona csakra kezd megnyílni, egyre gyakrabban élünk meg olyan pillanatokat, amikor megszűnni érezzük a szakadékot belső lényünk és a külvilág között. Tudatunk tökéletesen lenyugszik és megnyílik, s ebben a nyugalomban és csendben saját életünket mint örök érvényű tiszta létet éljük meg, amelyben a dolgok összességükben léteznek.Mégis léteznek olyan betegségeknek mondható problémák, amelyek ehhez az energia központhoz köthetőek. Ilyen például a parkinson kór, aminek sajátossága, hogy hiányzik a dopamin, egy neurotranszmitter, ami pedig a végtagok remegéséhez és megmerevedéséhez vezet. A betegség okát még nem ismerik, de azt megfigyelték, hogy ezeknél a betegségeknél teljesen zárt a koronacsakra, a gyökércsakra viszont egészen nyitott. Ez megmagyarázná e betegség funkcióját, vagyis azt, hogy a betegnek nincsenek belső képei, és teljesen a külvilág segítségére van utalva. A parkinsonhoz hasonlóan ide tartozik az alzheimer és az elmegyengeség is.  Különösen időskori elbutulás formájában lép fel az agy elsorvadása miatt. Ezt jelentős emlékezetvesztés követi, amely a racionális gondolkodás és ítélőképesség lassú, de állandó gyengülésével és regresszióval jár. Az, hogy a beteg ismét olyan lesz, mint egy kisgyerek, arra utal, hogy belső gyermekének kellett volna több teret engednie. Alzheimernél  hasonló tünetek lépnek fel, mint az elmegyengeségnél. Ez a regresszió is a belső gyermek háttérbe szorításáról szól. A skizofrénia minden formájánál a beteg csak befelé tekint, a saját világába, és kikapcsolja a külvilágot. Az érintett nagyon gyakran rendkívül érzékeny a kollektív tudattalan üzeneteire, amelyeket azonban nem lehet a hétköznapi valóságra vonatkoztatni. A beteg koronacsakrája tehát állandóan szélesre tárt, és semmilyen módon nem tudja bezárni. Mint minden pszichózisnál, itt is elsősorban a gyökércsakrával kell foglalkozni.Van még egy szent betegségnek tartott idegrendszeri betegség, ami ide tartozik, és ez az epilepszia. Őket régen bölcs, vagy szent embereknek tartották, akik képesek kapcsolatba lépni más világokkal, és képesek beszélni az istenekkel. Az epilepszia az agy elektromos zavaraira vezethető vissza, és ugyan gyógyszeres kezeléssel megszüntethető, mégis azok akik a betegségeket mélyebb szinten szemlélik, úgy vélik, hogy az epilepszia oka az, hogy a fejtető és a köldökcsakra túlzottan nyitva van. Az érintett ezért pontosan érez minden atmoszferikus, és érzelmi zavart. A pszichológusok szerint a beteg arra használja a rohamot, hogy kimeneküljön egy kellemetlen helyzetből. A nagy rohamoknál, a realitással való kapcsolat is bezárul, és a beteg kizáródik mindenből, ami rajtra kívül áll. Ez a bezáródás, nagyon sok úgynevezett új keletű betegségeknél is megjelenik. Mintha a határaink kijelölésével lennének gondjaink, és folyton attól kellene tartanunk, hogy nehogy mások túl közel jöjjenek hozzánk. De pánikban esünk akkor is, ha túlságosan el távolodni látszanak. Se túl közel, se túl távol. Ha ez sérül, depresszió és különféle elhatárolódási problémákkal birkózódunk, hangulataink ingadozásának jelzőtüzénél. Szinte általánosnak mondható a depresszió elterjedése, főleg az utóbbi pár évtizedben. A valódi depresszió és a depresszív hangulatok is arra vezethetők vissza, hogy a koronacsakrát ugyan aktiválod, de nem tudsz bánni az energiájával. A reaktív depressziónál, amelyet a társ, a gyermek, vagy akár a munkahely elvesztése vált ki, nagyon fontos megtartani a koronacsakra képi energiáját, vagyis a jövőképed. Bármi történjen, az élet megy tovább. Ha nincs jövőképed, nincs reményed és depressziós vagy, akkor fennáll az öngyilkossági kísérlet veszélye. Ez a kilátástalanság és a reménytelenség kifejeződése. Egyúttal kommunikációs stratégia is, hogy segítséget kapj. Aki öngyilkos lesz, annak a  nehéz problémákat meg kell megoldania akkor is, ha mostani élethelyzetében kimenekül belőle. Igazából az öngyilkosság végtelenül elfáradt segélykérés. Sokszor csak pihenni szeretnénk a probléma teljes kiiktatásával, időt kérünk arra, hogy más szempontok szerint belátásokra tehessünk szert. Aludni szeretnénk, elpihenni az élet terhétől. Az alvás  töltekezés, nemcsak azért mert a test pihen, hanem ,mert a tudat a teljes nyugalmi állapot megvalósulásának állapotában van.
Amikor a tudat eléri a legmagasabb szintet, akkor az energia a keleti pszichológia szerint itt koncentrálódik. A díszes korona elhelyezése az uralkodó fején valószínűleg erre utal, miszerint annak kell uralkodnia, aki a legfejlettebb tudatú ember. Születésünkkor még nincsen teljesen bezáródva a fejünk tetején ez a rész. Úgy is mondhatnánk, hogy a koronánk felül nyitott. Fokozatosan keményedik meg ez a rész, ahogy az értelem és ego megszületik bennünk és ezzel párhuzamosan az intuíciónk elpárolog, vagy legalábbis jelentősen csökken. A jógában azonban hangsúlyozzák, hogy ezt az ablakot ki lehet nyitni ha a kellő tudatállapotot sikerül megszereznünk. A jógik nem véletlenül tudják meghatározni azt is, hogy mikor hagyják el testüket. Itt, a koronacsakránál a tapasztaló és tapasztalt közti különbség is eltűnik. A jógában ezt a csakrát az ezerlevű lótusszal szimbolizálják. A tudat tágabb szintre terjed ki, mint amit szavakkal ki lehet fejezni. Itt már a koronacsakrában széleskörű tudatosság van jelen, ami nem ismer korlátokat. 
Tibetben, a Himalájában található a koronacsakra, ahol a keleti tanok szerint megnyílik az univerzális tudás kapuja. A

Kailash-hegy és a környező táj látványa csodálatos élményt nyújt az utazónak, habár ez, a buddhisták és további négy vallás által is a legszentebbnek mondott hely még nem vált turistalátványossággá. Ha idelátogatsz, kissé nehézkes, bár annál szebb út vár rád. A zarándokok által folyamatosan látogatott hegy gyönyörű környezetben.A tibeti Manasarowar- és Rakshastal-tó közelében magasodó hely olyan benyomást kelt, mind amitől egy lépés csak a mennyország.