Kreatív gyüjtőmappáim

Egy nehezen megfogható impulzus eredményével állunk itt szembe. Egy rendszerezést láthatuk. Voltak ugyanis különböző irományaim, amelyeket ide oda rakosgattam, folyton átrendeztem, szelektáltam. Három nagy csoport ezen belül is már kétségbe esve könyörgött a méltánytalanságaik miatt. Elegük volt a cipős doboz, padlás, fiók mélye, ágyneműtartó élményből. Odáig jutottak, hogy egy kézmozdulatommal utolsó útjukra szánták el magukat a szelektív papír gyűjtőben. Kidobatták magukat. Hogy ezzel aztán fél éjszakát forgolódva, engem alaposan megkínozzanak. Hogy másnap bocsánatkérően, egyenként utánuk nyúljak, és újra visszaemeljem őket az életembe. Méltó hely? A filozófia szigorlati tételeim méltó helye? Vagy az irodalom elméleti cikkeké? A tizenöt évvel ezelőtti asztrológiai elemzéseimé? Nem akarom kidobni, de megvagyok nélkülük. Nem kötődnek szorosan a mindennapjaimhoz, de ha kezem ügyébe állnának, tömören, kellemesen akkor talán örülnék. És hát nagyon kell az öröm. Az apró tárgyak istenét érzem a hátam mögött, ahogy a vastag táblájú padláson ragadt, utolsó három dossziémat elkezdem bevonni valami régi francia újsággal. Kívül, majd belül hozzájuk ragasztok az apró cikkekből egy egy kivágást, kis képet a pesti estből, régi nők lapjából. A lefűzhető műanyag tasakokat is, még százas kiszerelésben legalább tíz éve vettem. Most minden tasakban két-két tétel kerül. Á... élvezetes ez az átláthatóság. Persze még ilyenkor is esélyt adok  a kidobásnak, és van ami él is vele. Közben mégis örülök, hogy ami van az megmarad.  Főleg a munkáért, amit egy egy tétel kidolgozásába fektettem. Megsimogat egy két írás jelenléte. Olyan gondolatok ezek, amelyek nem csak akkor voltak hasznosak, hanem most is értékesek. Spinoza a szubsztanciáról, Leibnitz a monászokról, Berkley az anyagról, Hegel az abszolút szellemről Heidegger az egzisztenciáról még mindig meg tud szólítani. Tovább gondolom magam általuk, még ha nem is úgy, amivel bármelyikük is egyetértene. Fontosak. Hát ujjongani lehetne ebben a felismerésben, hogy ezek rajtam átégtek, hogy ezek engem varázsoltak, feltöltöttek elgondolkodtattak, érleltek és ennek íme, itt van az írásos dokumentuma. Ugyanezzel a szívhanggal készítem el az irodalmi írások mappakönyvét, külön fejezetet szentelve József Attila alkotási esettanulmányának, a költészetnapi versenyeken írt verseknek, Hamvas Bélának és lett fura módon egy humor kategóriám is. Az asztrológia már könnyebb, ott már régóta kategóriák szerint élek.Ezek a tudásanyagok papíron, ma  olyanok, mint a zsebkendőn a hímzés a papír zsebkendő korában. Ki ki ítélje meg, hogy mennyire hasznosak vagy haszontalanok. Majd, hogy a hasznossági elv szükségszerűen létező szempont-e az életében. Nálam helye van a hasznossági szempontoknak. Szeretek magam is hasznos lenni, nehezen tűröm a feleslegeket, pedig néha ezekből nyerem a legtöbb ihletett. Valami rendezett haszontalanság jellemez a lét megfogható, és megfoghatatlan szintjein, és ez elégedett örömmel tölt el. Nálam legfőbb haszna az örömnek van, és az öröm mögött most az apró tárgyak rendezgető istene bujdokol.

Muladhára csakra: a gyökerünk kereke

Az  élet ott szunnyad a magban. Csíraként indul a tudat, a lélek, a föld és a testünk mélyén. Elrejtve, láthatatlanul. Lent és bent. Burokban. Itt kezdi bontogatni  a lehetőségeit. Innen tart az egészen kicsitől, az egészen nagy fele.Titokban van még a léte önmaga előtt is. Az elrejtettségben tudatlanul álmodja magát valamivé, ami teljesebb, mint jelenlegi állapota. Az elején alárendelten, kiszolgáltatva a természet és az ember törvényeinek. Nyirkos sötétségben. Vérből és erő kifejtésből. Aztán az erő feszülve csavarodik az anyák csípője köré, hogy segítse világra hozni a föld egy újabb gyermekét. De itt feszülnek az elengedéseink és megtartásaink a létfenntartás légalapvető szintjeit körülölelve. Az emberi testben  ez a kezdeti energiát őrző pont a farokcsont és a keresztcsont között helyezkedik el a gerincoszlop alsó végénél a gát és a végbélnyílás között.Ez az állati és emberi tudat határa. A tudattalannal áll kapcsolatban, vagy ahogyan sokan hinni merjük az előző életeink tapasztalatai és tettei tárolódnak ezen a ponton. Ezért személyiségünk fejlődésének alapját képezi, és komoly befolyással van arra, hogy miként alakul sorsunk – a karma törvénye szerint. Ezen a ponton sok az átjárás. "Tarts meg és aztán elengedj el" -mondatja velünk mindahányszor mozgásra kényszerül. Itt tartjuk vissza és engedjük el konfliktusainkkal együtt vizeletünket, székletünket. Itt lövell a férfi test teremtő ereje. Itt bocsátódik útjára a női testben ciklikusan a holdak nedve . Tűz pirosan, rubinvörösen és ha úgy van szennyezett vörösben lángolva, elnyelésre kész sötétpirosan. A gyökércsakra tehát a fizikai biztonságérzettel, bizalommal áll kapcsolatban. A biztonság, túlélés, pénz, otthon, a munkánkkal teremthető létbiztonság kérdései, tudat alatt megbúvó félelmeink, szorongásainkkal szorosan összefüggenek. Az ezekhez a témákhoz kapcsolódó félelmek - hogy fizikai szükségleteid kielégítődnek-e - összezsugorítja a gyökércsakrát, sötétté és szennyezetté téve azt. Valósággal elfojtódik, amikor a gondolatok állandóan a pénz, a karrier és a vagyon körül forognak, így egy állandó hiányérzet jelentkezik. Egy elzáródott gyökércsakra általában önmagát beteljesítő jóslatként vonzza a pénzügyi gondokat.Elemek tana azt mondja, hogy az itt található energia a földé. A föld energiája tölti fel és indítja útjára az élet minden formáját. Ez indítja be a lét kerekét, küldi tovább a lényt a következő kerékig az első levegővétellel. De addig is óvja és védi féltve mindentől, ami a többi három elem sajátja. Ezen a szinten legfontosabbá válik a leföldelés. Ez most azt jelenti, hogy felismerjük, hogy a testünkben élünk. Ami nemcsak azt jelenti, hogy a tükörben belenézve észrevesszük ezt, hanem azt is, hogy szeretjük azt és elismerjük szükségleteit. Saját testünk szeretete a feltétele annak, hogy szeretni tudjuk a másik ember testét is. Nagyon fontos, hogy "gyökeret" tudjunk ereszteni. Ez a gyökéreresztés feltétele a rendes törzs kifejlődéséhez és a lomb kibontásához. A testben a tartó oszlopnak mondott gerinc és a csontok képviselik ezt a legjobban. A fogak azért tartoznak ide, mert segítségükkel történik meg az étel energiává alakítása, a külvilágból bejött információ velük válik szó szerint is szerves résszé. A köröm segítségével kaparintjuk meg ezeket.Helyzetük és funkciójuk során még ide tartoznak az ízületek, a végbél, és a vastagbél is.  A vérképzés,sejtképzés,vérnyomás, testhőmérséklet szolgálja tovább a gyökér szerepét, hiszen az életünk gyökere minden, ami létünk erejét táplálja. Mivel minden energiaközpontunk, avagy kerekünk, csakránkhoz kapcsolódik egy egy endokrin mirigy ezért talán nem meglepő, hogy ide mellékvese tartozik. lehet, hogy elsőre furának tűnik, de ha ismerjük a funkcióját azonnal megértjük. A mellékvese felelős ugyanis az általános vitalitásért. Számos olyan hormont termel, melyek vitálisak a szervezet egészséges működéséhez. Hormonja az adrenalin, noradrenalin, ami fontos szerepet játszik minden mozgás, megmozdulásnál és előfeltétele a lendületesség sokfajta megnyilvánulásának. Az adrenalin vagy epinefrin ugyanakkor egy neurotranszmitter is. A szimpatikus idegrendszer  hatását közvetíti, vagyis egy szimpatomimetikum; az „üss vagy fuss” reakció (készenléti reakció) egyik kulcshormonja. A mellékvese velőállományában termelődik fizikai megterhelés vagy stressz hatására. Szerepei közé tartozik többek közt, hogy tágítja az agy és a szív, a vázizmok és a máj ereit, ugyanakkor szűkíti a vese, lép a bőr és a bélcsatorna ereit. A raktárakat kiürítve növeli a keringő vér mennyiségét. Vagyis arra készteti a szervezetet ez a hormon, hogy akcióba lépjen a túlélés érdekében legyen az táplálkozás és elmenekülés a legoptimálisabban reagáljon. Pontosan ezek miatt a funkciók miatt egyértelmű, hogy életfeladataink közül a legjobban a törzsi szellem megélése mutatja meg a szerepét. A gyökerek, ősök, család, mind olyan fogalmak ,amik köré minden más csak rendeződni tud. Nem véletlen, hogy ezen a szinten tapasztaljuk meg a fizikai érzések legősibb részét, az örömet, a fájdalmat, a stabilitást. Harmonikus működésére törekedve azt vehetjük észre, hogy egészségessé válik a kapcsolatunk a fizikai, anyagi világgal. Ilyenkor szó szerint egészségesek, erősek vagyunk, két lábbal állunk a földön. Természetesen ez a harmonikus működés kisebb nagyobb kilengésekkel néha alul és túl működve hívhatja fel a legjobban  a figyelmünket arra az egyszerű igazságra, hogy az egyensúlyhoz folyamatos tudatosság szükségeltetik. Ezért ha azon kapjuk magunkat, hogy erős én-központúság, fizikai vakmerőség, durvaság, düh, agresszió, birtoklási vágy uralkodik el mindennapjaink sokféle cselekvései közepette akkor tudnunk kell, hogy kibillentünk. Természetesen ezt a túlműködést néha alul működés is helyettesítheti, sőt a kettő együtt is megjelenhet. Alul működik ez a csakra, ha csekély önbizalom, önromboló viselkedés, határozatlanság, félénkség, félelem, aggódás uralkodik el a tudatunkban. Testi betegségek formájában is megmutatkozhatnak ezek a kibillentségek, és ha nem vennénk észre csekély önbizalmunkból fakadó félelmeinket és aggodalmainkat, esetleg felfújt egónkat, akkor ezek testünkbe csapódva mutatják a helyes utat. Ilyen betegség lehet a csontok és a csonthártya betegségei.  Ízületi gyulladás, de a túlsúly legtöbb formája is ide kötődik. A gyökércsakra egészsége érdekében fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő arányt az aktivitás és a passzivitás között. Ha ez a központ állandóan túl aktív, akkor elvonja a az energiát a létfontosságú szervekből, így azok működése kárt szenved. Ha viszont túl ritkán aktivizáljuk ezt a csakránkat akkor energiahiány lép fel, a test többi része nem kap elég életerőt. Mivel az első csakra az egész csakrarendszer legfőbb energiaellátója, azt is mondhatjuk ez a test erőműve. Ahhoz, hogy a gyökércsakra energiáját egészséges áramlásba tartsuk, egészségesen kell táplálkoznunk, friss levegőn kell mozogni és rendszeresen meg kell tisztítani az egész életünket. A böjt és a szauna nagyon sokat tud segíteni a test mérgektől való megtisztításában. Viszont nem csak a testünknek van szüksége tisztításra, hanem a közvetlen környezetünknek is. Évente egyszer lomtalanítást kellene rendezni és elengedni azokat a fizikai dolgokat, amikre már nincs szükség. Ezáltal mind testileg mind lelkileg megkönnyebbülünk, felszabadulunk. Mindenfajta megkeményedés és megkövesedés a gyökércsakrával függ össze. Ha túl aktív a gyökércsakra akkor meg kell állnunk a mindennapi rohanásban, hogy elgondolkodhassunk, azon, hogy mi a fontos és mi nem az, csak annak látszik. Ilyenkor meg kell azt is kérdeznünk magunktól, hogy mi életünknek értelme és mi a lehetségesen legjobb út ahhoz, hogy becsülettel és az élet teljességeét látva végig élhessük. Nagy segítség lehet már az is, ha szüneteltetni tudjuk egy időre a versengést magunkban minden olyan helyzetben ami nem létfontosságú. Ilyenkor nagy hasznunkra vannak az olyan tevékenységek amelyek szó szerint földhöz kötnek bennünket: kertészkedés, agyagozás, főzés, kapálás, aratás, kaszálás, terménybegyűjtés...Néha már az is sokat segít, ha egy szaunázást be tudunk iktatni. Ha viszont túl passzív a gyökércsakra, akkor itt az ideje, hogy mindennap legalább egy kis időre tudatosan kitegyük magunkat pozitív stressznek. Öltözékünkben domináljon a vörös szín sokféle árnyalata, és mozogjunk rendszeresen. Az én külön bejáratú ötletem még az intim torna, ami célzottan mozgatja meg az ezen a területen esetlegesen megakadt, eltévedt energiát. A lényeg az lenne, hogy figyeljünk gyökereinkre a lét minden síkján, úgy a testünk eme elzárt pontjára, mint a tudatalattiban zajló folyamatokra és az őseinkről, elődeinkről is próbáljunk meg feltárni mindent, amit lehetséges. Ne áltassuk magunkat azzal a tévhittel, hogy ami nincsen szem előtt, az nem is létezik. Az őseink tudását és élettapasztaltát használjuk és bátran vigyük tovább, átfésülten és tudatosan csakis a ránk eső részt, vagyis amit mi is teljesen igaznak érzünk. Egy hiedelem szerint nemcsak a mi rendelkezünk energia központokkal, hanem a föld is. A föld gyökércsakrájának a Shasta-hegyet tartják, ami az egyesült államok területén Kaliforniában található. Egyesek úgy vélik, hogy a lemúriai nemzetség itt élhetett, de városuk elsüllyedt,viszont szellemüket és ősi tudásukat a mai napig őrzi a hegy. A spirituális világhoz közel álló emberek állítólag különös fényeket látnak a Shasta-hegy körül fel-felvillanni, melyekről úgy tartják, nem mások, mint a lemúriaiak szertartásának fényei. Még ha ez egy kicsit túlzásnak is tűnhet, meg kell említenem azt a tényt, hogy a világban tükröződnek a dolgok, és ami fent van az éppúgy lent is van és ami bent bennünk van, az éppen úgy kint is megtalálható. A Shasta hegyünk ápolása és energiájának megóvása éppen úgy kötelességünk, mint a régi korok emlékeinek őrzése, és értékeinek fenntartása.

Fűvész falvédő

Füvek. Gyógyító burjánjaim. A természet gyógyító nagykövetei.Kissé zagyvára sikeredet képet mutatnak, talán rendszertelennek is tűnnek, de számomra meg van a helyük. Legalul a gyakrabban használtak, felül a ritkábban. Van olyan rekesz, ami kicsinek bizonyult, és van olyan is, ami éppen üresen áll. Kendervászon darabokra piros fonállal hímeztem a növények nevét, majd fölé zöld ágat hímeztem rajta sárga bogyókkal. Indult mindez egy aranyvesszős zsákocskával, de végül mindegyik darabra az aranyvesszőt jelképező sárga bogyó került. Már egy ideje készülök egy nagyobb háttérre varrni őket, egyszínűre, de ez a hetvenes évekbeli térelválasztó, amit a Pircsi barátnőmtől kaptam, eddig jól szolgált a célnak. Úgy áll a konyhám térrendezés szerinti "segítők" sarkában, mint egy üzenőtábla. Mindennap munkát végzek rajta, megérintem, kiveszek, visszarakok. Mozgásban tartom, mint ahogyan kell. Ők az én segítőim. Ők is. Alatta a konyhapulton, vastagfalú kerámia kancsóba szűröm minden nap, a gyógyító forró nedveiket. Most éppen a palástfű van soron...de neki nem hímeztem még meg a kis tartó rekeszét. Sem az apróbojtorjánnak. Mennyi tennivalót kíván tőlünk az élet, amíg minden olyan nem lesz körülöttünk, mint amilyennek megálmodtuk, és lám amikor meg is valósítjuk, akkor is folyton átrendezgetjük, bővítjük, szűkítjük. Hajtjuk magunkat a csodáig. Addig, amíg leesik a mások álla a szép, praktikus ötleteinktől, vagy felkopik a sajátunk.

Fali mandala

Miután a konyha falát pirosra festettem, és repdeső lelkesültséggel visszarendezkedtem, valami előre nem szándékolt, odatévedt mozdulattal fogtam egy fedőt, a falhoz nyomtam, és a radírozhatatlan  ceruzámmal körberajzoltam. Csak úgy, hogy ne legyen visszaút, és kelljen itt még valamit festegetni, hogy ezt a már meglévő kör formát tartalommal muszáj legyen feltölteni. Mit komplikálom? Rajzoltam egy kört és addig piszmogtam, míg ez lett belőle. Mandala. Igazi. Nem holmi papirtólógatós, összegyűrhető, hanem fali, örök mandala. A konyha falán egy lenyomat arról, hogy ki is vagyok én most. Már azóta eltelt pár év, talán kettő, talán három. Még mindig szeretem, és ez meglepő, mert én a saját alkotásaimat olyan tüzes gyorsasággal unom meg, mint más a szezon gyümölcsöt. A saját alkotásaim nem okoznak tartós örömet. Hibáim inspirálnak, sikereim...untatnak. Szóval mindegy, mindig tovább...Nem négy perc alatt készültem el vele, mint ahogyan látszik, hanem jó bő két óra alatt támasztottam körülötte a frissen festett dühös falat.Most úgy látom elég banálisra sikeredett. Fajfenntartási ösztöneim alapkellékeit látom benne.Hiába ez a tudatalatti irtóra érti a dolgát. Ideje lenne rajzolni egy gyereket a közepébe. Gyorsan megyek is....

Tarka mellény

Szülői ház. Itt mindig van valami, amiből egy másik valami alkotható. A tárgyak kérlelnek engem. Feldolgozhatatlan mennyiségben fekszenek utamon és útszélemen, régi szobám , padlás és pince mélyén. Lomnak tartott csodák, amiben  a munka életet tud lehelni. Az időráfordítás. Á.... a jó napokon képzeletem  határtalan. Irány a padlás. Bujkálok lehajtott fejjel a gerendák között. A régi káosznak vége, minden dobozban és zsákban, fellógatva , kiteregetve, besózva, becsomagolva. Régi fonalaim egy átlátszó nylon zsákban. Kamaszfonalak ezek. Ahogy a kezembe veszem a gubancos közepüknél, és bolygatni kezdem őket, mintha megszállna valami olyan régen elfeledett érzés, aminek létezéséről  a sejtjeim még nem értesültek. Most orr és tüdő formájában múltat szippantok. Kézként múltat tapintok. És a szem...Az érzékszervektől idézést kaptam. Minden darab érzelemcsomag. Ez a kék, amiből az első poncsót kötöttem, itt a kis batyu, amit többször is szétbontottam, ez a sárga fél sál nem is olyan katasztrófa, jól jön hozzá ez az acélszürke. A lila, szürke, fekete omlós pulóver, amiben évekig suliba jártunk, először én, majd a húgom. Félig kikötött sapka, eltorzult kesztyűforma, ahol mindkét hüvelykujj balos. Mennyi félbehagyott és felesleges munka áll itt, mennyi tekerés és matringolás, kötés és bontás. A keskeny ablakú fényben, a porcsíkok között ,egy részét kiválogatom. Az udvaron izzadtan hordom a fonal mosáshoz a vizet, és áztatok, és teregetek. Este már be is szedem őket, és a lámpafénynél megtekergetem őket. Kis gömböcskék vesznek körül. Szétgurulva a konyhakövön, mint a józsefattilás üveggolyók. Még rajtuk a kamaszkor mosolya, de nincs már az emlékidéző illat. Anyám és apám is felváltva csodálja, hogy ez is milyen régen volt, hol is van a hogyishívják és, hogy emlékszel arra a kis mellényre? Nem emlékszem már. Külön emlékeink is vannak ugyanarról. Most új kép lebeg előttem. Egy tarka mellény képe. Ami még nincs. Most horgolom. Középről a háta, majd a lehagyott szemekből az ujja. Pár nap. Kész egy újabb emlék: a tarka horgolt mellény. Mert minden emlék lesz egyszer. Az is, hogy fent jártam a kamaszkor padlásán és apám, anyám körbe kerített a saját élményeivel. Női létem örömét megtűzdeltem ezzel a kis nyárbúcsúztató tarka mellénnyel. Majd ha a tél lesz életem évszaka, melegen ölelem magamhoz ezt a mellényt a szüleim foszladozó emlékével együtt.

Szvádhisthána csakra: a szexualitásunk kereke

Az erő elhagyta első földi állomását. A létben való megszilárdulást, most más tendenciák segítik. Csíraként indult a gyökerekben, és elérkezett az idő, hogy kilépjen a fénybe. Oda, ahol már látszik. A polaritások, kétélűségek világában. Itt már a lehetségest a bizonyosság váltja fel. Az egységet a kettősség karolja. A megfoghatóságában veszélyek lapulnak. Mert vagyok én, és lett a világ. A másik megjelenésével lettem én én, és a másik a másik.Emberből nő vagy férfi. A láthatóságban fény derült milyenségemre. Mindarra, amire igent mondok, és mindarra ami  a nemem. A burokból kiszakadtam. Így az egységből, amit a burok magában hordozott kétség lett. A világosság felismerést hozott és egyben elhatárolódást. Úgy mondom ezt, mint egy egyetemes törvényt. Merthogy az. Ahol kétségek merülnek fel, ott nehezen megvalósítható az egység. A természet erői, amelyek eddig titokban munkálkodtak a láthatatlan gyökerekben, a föld mélyén, a sötétben, a karakter nélküli formák színterén, az ismeretlen és tudattalan ösztönösségben, ezen a szinten láthatóvá válnak. Burjánzás kezdődik. A földi minőség vizes lesz, mint amikor a földet megöntözik. Az emberi testben a nemi szervek és a köldök között találjuk létünknek eme újabb kerekét. Pontosabban a köldök és a farokcsont között félúton helyezkedik el (köldök alatt kb. 2 ujjnyira). Ez a csakra egy picit gyorsabban örvénylik, mint a vörös gyökércsakra.  Mint amikor meglódulnak az események, mert hirtelen célt találnak. Az erőteljes piros színből, amire a kezdetekhez szüksége volt, narancssárga lesz, veszít a hirtelenségéből és ösztönösségéből. Mivel minőséget vált, átalakulását más jelenségek kísérik.Teremtővé válik. Olyan erővé, amiben alkotásra, a dolgok megváltoztatására törekszünk. Buzgólkodásunkban nemcsak a kreativitásunk, hanem ennek mintegy megerősítőjeként, a nemi energiáink öltenek testet. Nem csodálkozhatunk, hogy az ivarmirigyek e munkakör kivitelezői és rajtuk keresztül a tesztoszteron, ösztrogén és a progeszteron hormon. Működésük egy sor érzelmi modellt követ, amelyek további kihatással vannak a hangulatainkra.
Ezeken a vivőeszközökön keresztül nyilvánul meg tehát érzelmi életünk, a másik nemmel való kapcsolatunk. Ezzel a csakránkkal lépünk a magunk intimitásából a mások, de inkább az "egy másik" intimitásában. Helyszíneként ez az erő a gerincoszlop keresztcsonti szakaszát és a medencét választotta. De természetesen ide tartoznak a nemi szervek, a vese és a hólyag is. Talán érthető a víz elemből, ami ennek a keréknek a sajátja, hogy miért ide tartozik a nyirokfolyadék, és maga a kiválasztás folyamata ugyanúgy, mint a női ciklusok a maguk teljességében.Ha ez a csakra jól működik, akkor elősegíti azt, hogy szexuális és testi örömöt kapjunk, illetve adjunk át. Amennyiben a testünkkel kapcsolatban aggodalmaink vannak vagy stresszesek vagyunk, akkor ez a csakra zsugorodni kezd, és szennyezetté válik. Emiatt fáradtságot és csüggedtséget érezhetünk. Viszont ha túl sokat foglalkozunk a testünkkel, akkor túlméreteződik a csakra és szintén szennyezetté válik. Most már csak az lehetne a kérdés, hogy mikor optimális az elég, és mikor sok. Amint tudjuk a nálunknál bölcsebbektől: az elégséges  közelebb van a minimálishoz, mint a maximálishoz. Az elégséges pedig az a jó érzés, amivel elégedettek vagyunk a testünkkel. Ha ehhez néha extrák is kellenek, rendben. Rendben, amíg senki más rovására és a magunk kárára nem megy. Az optimálisban való gondolkodás arra tanít bennünket, hogy a testünk nem cél, hanem eszköz, amihez örömet társítani  nem bün, hanem egyenesen kötelesség. De arra is tanít, hogy a testnek nem a maximális jár, mert ez elveszi életünk más területéről a hangsúlyt és az örömöt a testi élvezetekben maximalizálná. A test teljességét nem a test tökéletessége adja, hanem a tudat jelenléte benne. A pénz, mint a mai kor emberének biztosítéka az életbe maradáshoz, szintén ide tartozik.Talán nem véletlen, hogy a szexualitáshoz olykor olyan szorosan oda tartozik a pénz, nemcsak mint kifizető eszköz, hanem, mint motiváló erő is a szexuális partnerek megválasztásában és az utód gondviselésében. A pénz akárcsak a teremtő erő, áramlani szeret, nem pedig megakadni. Ilyenkor az odaadás válik a legfőbb tanulási feladattá. Ezen a szinten a belebocsátkozás lesz a legfőbb szempont, ahhoz, hogy az erő áramolni tudjon.

Míg a gyökércsakra szintjén az "én" állt a középpontban, addig  a második csakra szintjén az ember a másik felé fordul. Itt már a szociális kapcsolatok is fontosak. Ezért válik témává ezen a szinten a féltékenység. A másik fél féltése. A fél élet kiegészítését célzó mindennemű tevékenységgel együtt jár, az ingázás a szabadság, és a kötöttség között. Ezeket a nyilvánvaló ütközésekkel járó találkozásokat a szenvedély kíséri, aminek kezelése megtanít a másokra való odafigyelésre, az önmagunk túllépésére és a vágyak időzítésére.Ezért történhet az meg , hogy ha feszülté válik egy viszony a másik nemmel, akkor megjelenik a szexuális vágyak kényszerű kielégítése vagy elfojtása.A visszafogott érzelmek és az önbizalomhiányból fakadó ridegség rátelepszik a szexualitásunk kerekéhez kötött szervekre és megterheli őket.Lassítja működésüket energiapangást hozva létre, gyulladást, fájdalmat rögzítve ezen a területen. Ez a terület a deréktáji összes szervét is érinti nemcsak az ivarszerveket. Sok konfliktusunk ide csapódik le, és mint ahogyan lenni szokott itt is oldható. Férfiaknál a here problémák köthetőek ide, amelyek olyan félelmekre utalhatnak, amit nem tud megoldani, megélni  a jelenlegi élethelyzetévben. Történetesen lehet ez egy olyan szexuális szükséglet is, ami nem kerül, nem kerülhet kifejezésre. A nőknél leggyakoribb félelem a termékenységgel kapcsolatos. Ha itt érintettek vagyunk, akkor gyakran tudattalanul vágyunk gyermekre, vagy félünk saját termékenységünktől. A szexualitáshoz kötődően vannak itt olyan területek is, amelyekről elsőre nem is gondolnánk, hogy idetartoznak. Például az altesten felgyülemlő zsírpárnák. Ezek védőpáncélt képeznek, amely a szexualitás elleni, többnyire tudattalan védekezést mutatják. Ebben az esetben is a szexualitás iránti saját igény és a gyöngédség iránti szükségleten érdemes meditálni.A be nem gyógyult érzelmi sérülések visszatartják a női és a férfi energiákat, s így az életerőt is. A sérelmek feldolgozása, elengedése, önmagunk és a párunknak való megbocsátás által újra megindul az egészséges energiaáramlás. Ezt az energiaáramlást hordozza a föld második csakrájának nevezett Titicaca-tó is. A Titicaca-tó az Andok félelmetes hegycsúcsai között, Peru és Bolívia határán található. 3820 méterrel a tengerszint feletti elhelyezkedésével a világ legmagasabban fekvő hajózható tava. A legendák szerint döbbenetes dolgok találhatóak a tó mélyén, hiszen itt már akkor is laktak emberek, amikor még a Hold sem ragyogott az égen. Aztán egyszer csak megjelent a Hold, ám leesett, és pontosan erre a helyre zuhant, maga alá temetve az épületeket. A történet szerint a Hold által vájt lyuk megtelt vízzel, és így keletkezett maga a tó.A hely nagyon szépen tükrözi mindazt ami a termékenység és szexualitás kapcsán egy természeti közegben eszünkbe juthat. Tisztasága és burjánzó természetessége inspiráció és követendő példa arra, hogy hogyan beszéljük testünk nyelvén a vadon szavaival.

Manipura csakra: a napfonatunk kereke

Az erő már megforgatta létünk két alsó kerekét. A gyökereknél biztosította életbe maradásunkat, majd megalapozta alapvető szükségleteinket. Feltöltötte a túlélés raktárát. A nemi szervek szintjén  kinyílt a többi ember fele. Alkotásokban bocsátkozott a teremtés sokféle színterén. Most ez az erő a köldöknél tart. Ezen a napfonatnak nevezett helyen, az akarat képességével, célokat keres. Arra tör, hogy akaratával egyedi helyet vívjon ki magának, és ezeket újabb  becsvágyakkal megfűszerezze. A gyökereknél, ha úgy vesszük belégzés történt, hiszen minden törekvésünk a magunk fenntartása körül járt. A szexualitással, amikor a világ megjelenik a számunkra, megtörténik a kilégzés. Most szükségszerűen egy újabb belégzés következik. Mivel itt jelennek meg az érzések, a létezés újra intimmé válik. Vagyis bizalomra tesz szert. A bizalomból olyan  tettrekészség lesz, ami már nem a puszta túlélés és továbbszaporodásért tevékenykedik. Fókuszában az energiaszint megemelése és fenntartása áll. Mindezt annak érdekében, hogy élet étvágyát kielégítse. Amit megkíván azt megszerezze. Ami felett megteheti afelett hatalmat gyakoroljon. Ha ez a központ egyensúlyban van, akkor irányítani tudjuk életünket, erőnket a közjó érdekében tudjuk működtetni. Ha nincsen egyensúlyban, akkor gyógyítása megszünteti a tehetetlenség és rendezetlenség érzését, valamint a másik feletti dominancia igényét. A tűzes sárga szín jellemzően összefoglalja szimbólumait.  A rendezetlenségben nem vagyunk a dolgok természetes középpontjában, és ez hihetetlenül sok energia veszteséggel jár együtt. A kibillentség nem csak azért igényel azonnali segítséget, mert kényelmetlen, hanem mert megfoszt attól a lehetőségtől is, hogy a saját történetünk szerint éljünk, és nem mások elvárásai szerint. A napfonatcsakra tehát az ember testében a köldök tájékán helyezkedik el, a Föld felszínén pedig Ausztráliában található, az egykor őslakosok által birtokolt vörös hegyen, az Ulurun. A hely Ausztrália legismertebb nevezetessége, egyben a Föld legnagyobb egy darabból álló sziklatömbje. Évente milliók látogatják, aminek hátulütője, hogy sokan nem tisztelik azt, hogy az itt élőknek ez a hegy jelenti a legszentebb helyet a világon. Azt, hogy ennek a monumentális sziklának mágikus ereje van, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a park ausztrál vezetése hétről hétre rengeteg csomagot kap, bennük pedig azok a kövek vannak, melyeket a mohó turisták küldenek vissza, mivel azok bajt hoztak rájuk. Az őslakosok szerint, aki innen követ visz, szerencsétlenséget idéz a saját fejére.  
A napfonat csakra tehát a becsvágy és az akarat uralása. Az agresszió kezelése, a hatalom gyakorlása. Az alázat megtanulása. Ehhez a csakrához, a tüzes energiák társulnak. Szenvedélyekről, haragról, és az érzékek feldolgozásáról van itt szó. Felelős az önbizalomért vagy annak hiányáért. Az önbecsülésért. Önmagunk felvállalásáért, önállóságáért. Ha blokkolt a csakra, túlzott racionalizmus, hatalmi vágy, elégedetlenség, ingerültség, önbizalomhiány, félelem, kedvtelenség, bizonyításvágy, idegesség, irigység és maximalizmus jelenhet meg. Olyan jelenbéli vagy múltbéli élmények, amelyekben úgy érezted, hogy egy másik embernek hatalma van feletted. Attól való félelem, hogy más kontrollál bennünket.Mi a feladatunk ebben a világban,miért is születtünk?A magánytól való félelem,a bizonytalanság,a függőségek,a ragaszkodások,a lelkierő hiánya,a másik elismerésétől való függés,az erőszakosság és hatalmaskodás,a túlérzékenység és az élet értelmének nem látása ehhez a csakrához köthető.Bármilyen emésztőrendszeri probléma,gyomor máj, lép, epehólyag, idegrendszer, hasnyálmirigy, cukor betegség,kimerültség és a hason lévő túlsúly mind ehhez a csakrához rendelhető. Konfliktusaink, amelyekben akadályokban ütközünk, letörik a becsvágyunk, vagy túlságosan is előtérbe kerül, ezeket a szerveket betegítheti meg.Ilyenkor jó, ha elkezdjük megválaszolni ezeket a kérdéseket.Mihez vagy kihez ragaszkodunk?Milyenek a másokhoz fűződő kapcsolataink?Képesek vagyunk-e önmagunkat képviselni?Letörtek kedvetlenek vagyunk?Elégedettek vagyunk-e az életünkkel?Van-e energiánk mindenre?Meg akarunk-e felelni mások vagy a társadalomelvárásainak? Milyen a viszonyunk önmagunkkal?Milyen lelki,érzelmi vagy fizikai függőségeink vannak? Ha bármelyik válasszal kapcsolatosan bizonytalanságaink vannak, vagy sebezhetővé tesz a megválaszolásuk akkor tudhatunk, hogy ennél a csakránál energia elakadás történt. Aki tiszteli önmagát és másokat az sugárzó életerőt áraszt és életére a nyitottság jellemző. Ennek a keréknek a harmonikus mozgását a legjobban az életvidám és tettvágytól megfeszült test jellemzi, amiben harmonikusan váltja egymást a megfeszült  akarat az elengedéssel. Ezen a szinten az egzisztencia legfőbb alapja és támasza a tapasztalatok megszerzése és azok hatékony feldolgozása.
Mivel a köldökcsakrához a mozgás, a változás fogalma társul, itt készen kell lennünk mindenfajta olyan változásra, ami a megrekedést kizárja a dolgok meglévő rendjét felborítva,

új rendet hoz. Itt történik az önmagunk átalakítása, erővel, akarattal rendelkező lénnyé. Ha ezzel a csakrával foglalkozunk, az segít a különbségek áthidalásában és a teljesség elérésében a személyiség szintjén. Nem szabad engednünk, hogy az elme (ego) elnyomja bennünk a szívet, vagy a logikát képviselő bal agyfélteke eluralkodjon az intuíciót és kreativitást jelentő jobb félteke fölött.A köldökcsakra ereje gondoskodik arról, hogy fönntartsuk kapcsolatunkat az egész emberiséggel, ám mégis egyéniségek, egyediek maradhassunk. Megfelelő működés esetén tehát: boldognak, szabadnak érezzük magunkat, úgy érezzük, helyesen cselekszünk, optimisták vagyunk, rendben van a munkánk, jó helyen vagyunk. Lelkünkben ilyenkor friss erő költözik, ami a jelen minden pillanatát a maga teljességében segíti meglátni, és tovább tud lökni a szeretet és együttérzés új dimenziói felé.